üdvözöllek a blogomon.Örülök,hogy engem választottál, és olvasol.Remélem a könnyek mellett nevetést is csalok az arcodra majd.Mostanában sajnos elég sok rossz dolog történt velem,de gondolom ezzel nem vagyok egyedül.Próbálok nem csak a negatív dolgokra gondolni, és nem azt szeretném kiírni magamból, mert ugye ebből mindenkinek kijut bőven. Nap mint nap körülvesz a sok sok hülyeség,a rosszindulat,irigység,rosszakarat,kapzsiság,uralkodni vágyó emberek,így nem csoda hogy a mi életünk is egyre nehezebb,és nehezen tudjuk elengedni magunkat, nehezen megy a jó dolgokra való koncentrálás.Ezt a blogot azért kezdtem el írni,mert mindig is szerettem írni, ez a hozzám legközelebb álló érzelmi megnyílvánulás,kifejezésmód és persze stresszlevezetés, feldolgozás és mèg sok minden más,amit írással eltudok érni. Szavakban sajnos gyenge voltam mindig, illetve van egy tájszóllásom-hiszen felvidéki lány vagyok,így van bennem ezzel kapcsolatosan örökké egy ilyen kis ördögi hang,hogy maradj csendben,mert kiröhögnek😄Szóval térjünk vissza az írásra,amit már tinédzser korom óta gyakorlok, már akkor kezdődött.Beleszerettem az olvasásba, de annak idején ilyen kis ponyvaregényeket faltam,mint a Júlia,Romana, Ha valaki esetleg nem tudja beazonosítani,mondjuk mert abban a korban nem volt ilyen,akkor ezek csöpögős kis történetek. Most nagy valószínűséggel bele sem kezdenék egy ilyen elolvasásába,de akkor faltam, majd gondoltam én is belekezdek.Kitaláltam.előszöris egy írói álnevet,ami Cathy Johnson volt,és a szereplőknek is agol nevük volt,és persze maradtam azon a vonalon,amiket a kis ponyvaregényekből olvastam. Túl sok tini szerelmem nem volt,így tapasztalatom sem,de ezeknek a regényeknek hála rettentő nagy képzelőkészségem volt. Voltak szerelmeim,de mind csak plátói volt, mint pl.az osztályfönököm. Akkor úgy gondoltam,hogy az én férjem biztosan egy nálam jóval idősebb pasi lesz.Viszont most nagyon elkanyarodtam az írás iránti szeretetemtől,pedig igen teleirtam több füzetet is a történeteimmel,majd jött az írógép,számítógép,és most pedig már egy telefon is elég.Szóval ebből is kiderül,hogy nem vagyok mai gyerek. Próbálok haladni a korral,és bár nehezen megy,de azért tartom még a lépést. Az AI korában pedig számomra már kezd aggasztó lenni, hogy mi is lesz itt pár év múlva. Bízom benne,hogy nem veszi át a hatalmat felettünk, és egy ilyen blog még érdekes lehet.Jó szórakozást,ha engem választottál❤️❤️❤️
